az én 149+4 jógaórám, avagy mit írjak a 2012. január 7.- óta

A 60 nap után gondolkodtam, hogy Ó, mi is lenne az a frappáns bejegyzés amiben meg tudnám értelmesen fogalmazni, vagy legalább valamennyire kifejezően, hogy mi is számomra ez a "90 perc és járulékos következményei"..
Aztán a fájlok hektikus halmainak böngészése során ráakadtam egy korábbi feladatra ugyanerről a témáról megfogalmazott word dokumentumomra, ami így hónapokkal később még mindig helytálló. Azt hiszem ez mostmár az is marad.. (Ha nem, majd írok új bejegyzést)

:)

“Kizökkent világ”

Egy kizökkent világban, egy elfordult valóságban a mindennapi, konvencionálisan értelmezett nézőpontból a dolgok abszurdnak, kicsavarodottnak, másnak látszanak. Amit színnek hiszünk, felváltják a sötétek és a fények. Ahogy gondoltuk, hogy a helyes módja a kezünk, lábunk, tekintetünk, testünk tartásának egészen másnak tűnik. A fejünk nem a testünk legmagasabb pontja, a szemünkkel nem a látványt nézzük, a kezünkkel nem a zsebünkbe túrunk, a talpunk pedig nem feltétlenül ragad a földhöz. Nem. A dolgok elrendezése abszurdnak tűnhet első pillantásra: a tekintetünk magunkba fúródik, a fejünk talán lényegtelen is bizonyos esetekben, a talpunk a kezünkbe kapaszkodik, a kezek a talajt nyomják magunk alá...

Igen, egy kizökkent világban talán nem gondolnád, hogy meg lehet maradni épp ésszel, de ha a fejed helyett elkezdesz a légzésedre koncentrálni – orron be-orron ki, lassan hatig számolva - a racionális gondolatok helyett engeded kiürülni az aggodalmaknak fenntartott helyet és egyesével engeded el mindazokat a jelentéktelen - pardon, nemkizökkent-világi- gondolatokat, érzéseket, a figyelmedet lassan magad köré építed és csak annyi kapaszkodót tartasz fenn a külső látvánnyal amennyi elég ahhoz, hogy megtartsd azt a pillanatnyi kicsavarodott pózt, akkor lassan rájössz...

Rájössz, hogy egy ilyen kizökkent világ 90 percében kerültél legközelebb önmagadhoz, hogy a 38-40C-os közegben levetkőzted az összes szükségtelen kelléket amit magaddal cipelsz nap mint nap, hogy az izzadsággal együtt távoznak más mérgező anyagok és gondolatok is, hogy mindaz amit ott kinn görcsösen próbálunk „meglátni” valójában talán lényegtelen is, de mindenesetre nem fogható ahhoz a látványhoz amit az öninspekció és az elme próbatétele tár elénk.

Igen, egy kizökkent világ 90 perce talán a legtanulságosabb élmény amellyel találkozhatunk és elvonulni ebbe a terembe önmagunkkal talán a legbölcsebb és legkevésbé hétköznapi dolog amit tehetünk.

Simona