94-95 Szembenézni a tudatalattimmal

Tegnap a reggeli órával kezdtem és utána néhányan leültünk egy közös reggelizésre, ami időpontilag már inkább ebédnek felelt meg. Beszélgettünk a mindennapjainkról, sportról, filmekről, tervekről és megvalósulásaikról. Két momentum azonban jelentősen meghatározta a nap további részében a gondolataimat. A társaságunk fiú tagjának nagyon bölcsnek és igaznak tűnő mondata, miszerint minden döntésünket a tudatalattink irányít. Előbb utóbb úgyis rákényszerülünk arra az útra, melyet a tudatalattink mutat.
Mégis látszólag ennek a megismerésével törődünk a legkevésbé.
Az én életemben nem volt ez mindig így, azt is mondhatnám egy jó ideje tudatosan kerülöm a tudatalattimmal való foglalkozást. Erre az a film döbbentett rá, mely szintén rég a polcunkon hever, a beszélgetésünkön szóba is került és egyszerűen halvány emlék sem derengett bennem róla. Ilyet nem pipáltam olyan alkotással kapcsolatban, melyeket már megismertem, fontosnak és értékesnek tartok.
Hazajöttem és megnéztem.

A film és a délelőtti beszélgetésből megragadott mondat felnyitotta a szemem. Milyen döntéseimről és az életem milyen eseményeiről, arról még nem írok, de:
egy újabb ponttal bővült a bakancslistám- szembenézni a tudatalattimmal.
Már nem csodálkozom a 365 jóga gondolatán.
Este újra jógáztam és azon meditáltam lesz-e elég bátorságom és kitartásom?
A jóga valóban segít, hogy egyensúlyba helyezzem testet a lélekkel, jót a rosszal és eget a földdel?
A válasz várat magára.Egyben azonban már most is biztos vagyok. Bár hogy is végződjék, minden órával (még a rosszul megéltekkel is) csak gazdagodik az életem.

Namaste