135-144 Akadozás vagy félelem

Ahogy a számok gyarapodásából láthatjátok az elmúlt időben sem voltam sokat a teremben. Nagy örömmel láttam viszont, hogy milyen sokan jelentkeztetek a kihívásra. Csodálatos, hogy szinte mindenki sikeresen átküzdötte magát rajta.Remélem, sok-sok tapasztalattal gazdagodtatok magatokról és a jógáról egyaránt!
Miért nem tudok képet beszúrni rólatok?????  Bénázom! Aki be tudja szúrni a csoportképet, tegye!
Az elmúlt néhány hónapban én csak mutatóban voltam a teremben, heti egy-egy alkalommal. Azóta többen mesélték, hogy a kihíváson való részvételüket követte egy kis leállás. Talán én is evvel nézek szembe, pedig mostanában érzem a visszaesést a gyakorlatok végrehajtásában is.
Nagyon szeretem a jógát, rengeteg új dolgot ismertetett meg velem az ott töltött idő. Sajnos nem csak tapasztalattal, de kilókkal is gazdagodtam. Sokak szerint ez egyáltalán nem látszik rajtam, persze nem állnak fölöttem miközben a mérlegen állok, vagy éppen a szoknyám cipzárját próbálom felhúzni.
Gondolom érthető hát, hogy nem kapkodom el az újabb kihívást, határaim új tologatását. Míg ki nem találok egy új étkezési rendszert a dologhoz, elég veszélyesnek látszik! :)
Minden esetre ez ne riasszon el senkit, mert mint mondják, 1000000-ből egy emberrel fordul elő. Ez vagyok ÉN, egy kivételes egyén!
Szép napokat mindenkinek!

Namaste

365

Ez most tényleg a 365 napos fordulóponthoz kerekedő gondolat.. na persze szintén megkésve, mert ugye 2 napnyi pontatlanság, meg talán annál is kicsit több mivel az évvégi számadás és leltározás is feldobta a gondolatot. Nos a lényeg a lényeg, ez mégpedig az egyéves évfordulónk (ha illik ilyen más kotextusbeli kifejezéseket használni). 

2012, január 7: Jóga és én. Mehetnék tovább az elsőlátásra vonalon de ez igazából lényegtelen.. 

Hogy honnan ilyen pontosan? Valamelyik decembervégi napon (a leltározóson), amikor az ember átpörgeti a gondolati naptárt lelki szemei előtt, majd kezébe veszi azt a másik naptárt is és azt is átlapozza j-től d-ig megmosolyogja az összes kis bejegyzést és említésre kerülő pillanatot amit belefirkantott vagy hosszas mérlegelés után odabiggyesztett az egyes oldalakra. Ott volt a január 4, a január 6, ... a január 7-nél pedig ott állt a hosszan halogatott: jógára Akaratos Andival (aki már egy ideje ezzel nyúzott, hogy hallott arról, hogy van egy ilyen óra, vmi jóga és vehetsz egy tök kedvezményes 10napos próbabérletet, úgyh valójában nincs mit veszíteni) ... És megígértem ezért már nem lehetett/illett belőle kihátrálni, az előző esti kuszaságok és az aznapi másnap ellenére sem. 

A többi már ismert történet. Andit még egyszer azt hiszem sikerült elrángatni a 10 nap alatt, aztán ő köszönte szépen. Én is köszöntem, de másképp. És azóta is köszönöm, bármilyen önismétlésként is hangozzon ez. De, hogy tényleg körbeérjünk, december végén, részemről aktív rábeszélés nélkül, sikerült ezt az akaratos barátnőmet a jógateremben is viszont látni :)... hogy passzív oldalon mi beszélhet mellettem, azt pontatlanságot mellőzve biztos nem tudnám felsorolni, de ezek közé tartozhat mindenképpen az a 200+ jógaóra (a pontos számot megkérdeztem kíváncsiságból, ha választ kapok pontosítok itt is), az esztétikátlan zsírszöveteket (még ha nem is teljesen kiírtó, de) megszégyenítő izomzat, a hajlékonyabb pillanataimról árulkodó fényképek, a 60 majd 30 napot eszembe juttató oklevelek, a jóga nyomában Indiába vezető utazás, ez a tudatosabb éberség, a laikusként nehezen megindokolható elhivatottság (a szertartásos megjelenéshez, a haladóra járáshoz, a koránkeléshez, és ha arról van szó a 90 perc preferenciasorrenbe történő tisztes helyre emeléséhez), no meg nem utolsó sorban az öltöző párás fáradtságában szerzett barátok, ez a közös nevezőjű közösség. :)

Szóval lényegében igen: ilyen elképesztő dolgok kerültek a 365 napba, s bár most egy egészen más helyen vagyok, ez a dolog már nem kikapcsolható :)

<3
s

mégegy megkésett bejegyzés

...méghozzá eléggé, hiszen a nyár folyamán röppentem keletre egy 6hetes hatha jógatanár képzésre, Rishikeshbe, Indiába.. Nem állítom, hogy eltökélt szándékom lett volna egy épkézláb élménybeszámolós blogot írni, mert sejtettem, hogy az ilyesmi amúgy sem menne, de a 6hetes  időintervallum során felötlő kisebb-nagyobb, jobban és kevésbé értelmes gondolataimat fellőttem az éterbe, most pedig itt a link:

http://sellofruska-goes-east.tumblr.com

és hogy miért épp ide? .. hát többnyire még ha indirekt módon is, de minden át van itatva a jógával, v legalábbis azzal amit én leszűrtem belőle, amivel rám hatott, meg ilyenek. Illetve ez az út itt kezdődött, innen indult az Astorián lévő, 37-38 fokos terméből. 

:)

Simona

132-134 Hajrá 30 naposok!

Már lassan felénél tart a 30 napos kihívás. Végül nem kezdtem el, de nagy örömmel láttam a teremben, hogy milyen sokan döntöttek úgy, hogy belevágnak. Hajrá és kitartás! Kívánom, hogy sok-sok tapasztalattal legyetek gazdagabbak a 30 nap befejezése után.
Az elmúlt napokban minden reggelem futással kezdtem és mondhatom, igencsak másként kezdődik így a nap. Még csak nagy belső elhatározás féle érlelődik bennem, hogy sűrűbbre kapcsolom a jóga teremben való részvételem, de a délutánjaim és az estéim egyre másra betelnek. Ha mással nem, hát a családom többi tagjával való találkozás lehetőségével, ami felnőtté váló gyermekek mellett nem elhanyagolható! :)
A legutóbbi alkalommal egyik társunk feltette a kérdést: és a 365 bikramóra?
Jelentem a 134.-nél tartok és ezt a 134 napot tarkította egy 90 napos kihívás. Fantasztikus volt és alig várom, hogy a szervezetem készen álljon egy újabb hasonlóan hosszú próbatételre. Viszont továbbra sem változott a véleményem: a kihívások hasznosak és építőek mindaddig, míg tudunk figyelni a testünk, lelkünk minden rezdülésére és nem döntünk elvakultan akkor sem, ha megálljt vagy más típusú mozgást, étrendet, napirendet parancsol.
Kicsit több időm van a világban való körültekintésre, amiről csupán azért nem írok, mert nem szeretném, ha politikai színezetet kapnának az írásaim. 
Ezért nem írtam mostanában? Nahát, egy újabb felismerés! Valahogy a mindennapjainkban megismert, megtapasztalt, politikai és gazdasági kérdésekről még mindig jobban szeretek beszélgetni.
Szép napokat és sikeres jógázást mindenkinek!

Namaste

129-131 Hosszú megfontolás után

Az elmúlt napokban eldöntöttem, hogy a futást sem hanyagolom. Így a reggelt illetve hajnalt néhány kilométer legyűrésével kezdem a futópadon. Ha tetszik, ha nem, sajnos intenzív mozgás nélkül nem tudom megőrizni az alakomat és enni is egyszerre. Pedig nem vetem meg a finom falatokat! :)
Jógaterem ügyileg ez a hónap is pontosan úgy alakult, mint az előző. Összesen öt alkalommal jutottam le. Akkor viszont nagyon jól esett, és ha hiszitek, ha nem még így is egyre jobban mennek a gyakorlatok. Teljesen laikusként úgy érzem, talán a hajlékonyság fokozásához jobb a heti két- három órán való részvétel. A sok egymást követő nap több lelki és mentális fejlődést adott, mint testit. Ezt persze csak ennyi idő elteltével és a pihengetés közepette érzem. Még mindig nem értem magam utol testileg és nem állok készen egy újabb kihívásra. Bár azon egyre többször elgondolkodom, hogy testileg vagy életszervezés ügyileg nem állok készen erre.
Talán mindkettő, talán csak az egyik, de itt az idő a dolgok mérlege tételére így az újabb meghirdetett kihívás előtt.
Csatlakozzam vagy sem? Vágjak bele vagy várjak meg az újabb elcsendesedést a mindennapjaimban? Visszatér-e magától a lendület vagy kell egy kis lökés, amit egy ilyen közös kihívás is jelent?
Minden esetre néhány nap gondolkodási időm még van és bárhogy is döntök, a teremben azért találkozunk!

Namaste

 

127.-128 Azért ha keveset is, de járok :)

Amint már írtam az életem eseményei a sok-sok bikram teremben eltöltött óra után erőteljes gyorsulásnak és tartalmi sűrűsödésnek indultak. Ez nem baj, csak egyre távolabb helyez attól a célomtól, hogy a 365 órát egy éven belül teljesítsem, ami persze nem egy tragédia.
Amikor elkezdtem a jógát egy sereg dologban állt a feje tetején az életem és bármennyire is akartam megoldást találni, egyszerűen felülírt minden megoldási lehetőségeket az élet. Most meg minden erőfeszítés, gondolkodás, tervezgetés nélkül szinte csak azt kell sakkozgatnom, hogy melyiket tegyem előbbre.
Persze teljesen abszurd, de azért nem mondom, hogy nem fordul meg a fejemben, hogy vajon az a sok egymás után végrehajtott óra is hozzásegített ahhoz, hogy egy kicsit más dimenzióba keveredett az életem?
Valahogy úgy érzem, most értettem meg, amit az életem kavalkádos időszakaiban mondtak érettebb barátaim: Nagy viharoknál meg kell várni, még elcsendesedik a víz, addig úgyis irányíthatatlan a hajó. Valóban!!!
Felfoghatom várakozásnak is azt az időszakot, míg nap mint nap jógáztam és feszegettem a határaimat ezen a téren. Nem volt hiábavaló! :)
Most, hogy rendeződnek a dolgaink és igazán csendesen, egyenletesen, és jó irányban szeli az élet vizét a vitorlásunk, úgy vágyom a jógázásra, mint a jógázás közben erre az állapotra.
Talán a következő határfeszegetésem ezt is elhozza számomra!


Namaste

Ezt nehéz lenne túlszárnyalni

A statisztika akkor is statisztika, ha negatív fejleményekről tanúskodik. Nálam ebben a hónapban a Bikram teremben töltött órák száma elérte azt, amit csak akkor tudnék túlszárnyalni, ha jó messzire elutaznék. Összesen 5 alkalommal tudtam a társaságotokban jógázni. :(
Persze azért vígasztaló, hogy az átlagosnál több dolgomat tudtam pozitívan rendezni, ami azért jó kilátás a jövőre nézve.
Olyannyira, hogy holnap már biztos jövök hozzátok!!!! Nagy valószínűséggel újra rendszeresen, bár még egy-egy utazás lebeg a levegőben.
Az elmúlt időszakban csupa olyan mozgást végeztem, ami nem éppen a hajlékonyságot segíti, így egy kicsit félek attól, amit tapasztalni fogok. Minden esetre már előre bíztatom magam, hogy legalább látványos lesz a fejlődés! :)
Sajnos a blogolásban továbbra sem ígérhetek heti egy írásnál többet, de úgyis sokat találkozunk majd a teremben.


Namaste