135-144 Akadozás vagy félelem

Ahogy a számok gyarapodásából láthatjátok az elmúlt időben sem voltam sokat a teremben. Nagy örömmel láttam viszont, hogy milyen sokan jelentkeztetek a kihívásra. Csodálatos, hogy szinte mindenki sikeresen átküzdötte magát rajta.Remélem, sok-sok tapasztalattal gazdagodtatok magatokról és a jógáról egyaránt!
Miért nem tudok képet beszúrni rólatok?????  Bénázom! Aki be tudja szúrni a csoportképet, tegye!
Az elmúlt néhány hónapban én csak mutatóban voltam a teremben, heti egy-egy alkalommal. Azóta többen mesélték, hogy a kihíváson való részvételüket követte egy kis leállás. Talán én is evvel nézek szembe, pedig mostanában érzem a visszaesést a gyakorlatok végrehajtásában is.
Nagyon szeretem a jógát, rengeteg új dolgot ismertetett meg velem az ott töltött idő. Sajnos nem csak tapasztalattal, de kilókkal is gazdagodtam. Sokak szerint ez egyáltalán nem látszik rajtam, persze nem állnak fölöttem miközben a mérlegen állok, vagy éppen a szoknyám cipzárját próbálom felhúzni.
Gondolom érthető hát, hogy nem kapkodom el az újabb kihívást, határaim új tologatását. Míg ki nem találok egy új étkezési rendszert a dologhoz, elég veszélyesnek látszik! :)
Minden esetre ez ne riasszon el senkit, mert mint mondják, 1000000-ből egy emberrel fordul elő. Ez vagyok ÉN, egy kivételes egyén!
Szép napokat mindenkinek!

Namaste

365

Ez most tényleg a 365 napos fordulóponthoz kerekedő gondolat.. na persze szintén megkésve, mert ugye 2 napnyi pontatlanság, meg talán annál is kicsit több mivel az évvégi számadás és leltározás is feldobta a gondolatot. Nos a lényeg a lényeg, ez mégpedig az egyéves évfordulónk (ha illik ilyen más kotextusbeli kifejezéseket használni). 

2012, január 7: Jóga és én. Mehetnék tovább az elsőlátásra vonalon de ez igazából lényegtelen.. 

Hogy honnan ilyen pontosan? Valamelyik decembervégi napon (a leltározóson), amikor az ember átpörgeti a gondolati naptárt lelki szemei előtt, majd kezébe veszi azt a másik naptárt is és azt is átlapozza j-től d-ig megmosolyogja az összes kis bejegyzést és említésre kerülő pillanatot amit belefirkantott vagy hosszas mérlegelés után odabiggyesztett az egyes oldalakra. Ott volt a január 4, a január 6, ... a január 7-nél pedig ott állt a hosszan halogatott: jógára Akaratos Andival (aki már egy ideje ezzel nyúzott, hogy hallott arról, hogy van egy ilyen óra, vmi jóga és vehetsz egy tök kedvezményes 10napos próbabérletet, úgyh valójában nincs mit veszíteni) ... És megígértem ezért már nem lehetett/illett belőle kihátrálni, az előző esti kuszaságok és az aznapi másnap ellenére sem. 

A többi már ismert történet. Andit még egyszer azt hiszem sikerült elrángatni a 10 nap alatt, aztán ő köszönte szépen. Én is köszöntem, de másképp. És azóta is köszönöm, bármilyen önismétlésként is hangozzon ez. De, hogy tényleg körbeérjünk, december végén, részemről aktív rábeszélés nélkül, sikerült ezt az akaratos barátnőmet a jógateremben is viszont látni :)... hogy passzív oldalon mi beszélhet mellettem, azt pontatlanságot mellőzve biztos nem tudnám felsorolni, de ezek közé tartozhat mindenképpen az a 200+ jógaóra (a pontos számot megkérdeztem kíváncsiságból, ha választ kapok pontosítok itt is), az esztétikátlan zsírszöveteket (még ha nem is teljesen kiírtó, de) megszégyenítő izomzat, a hajlékonyabb pillanataimról árulkodó fényképek, a 60 majd 30 napot eszembe juttató oklevelek, a jóga nyomában Indiába vezető utazás, ez a tudatosabb éberség, a laikusként nehezen megindokolható elhivatottság (a szertartásos megjelenéshez, a haladóra járáshoz, a koránkeléshez, és ha arról van szó a 90 perc preferenciasorrenbe történő tisztes helyre emeléséhez), no meg nem utolsó sorban az öltöző párás fáradtságában szerzett barátok, ez a közös nevezőjű közösség. :)

Szóval lényegében igen: ilyen elképesztő dolgok kerültek a 365 napba, s bár most egy egészen más helyen vagyok, ez a dolog már nem kikapcsolható :)

<3
s