2006-ban került a kezembe ez mű és nagy hatással volt rám. Ebben az évben veszítettem el hosszú betegség után az édesanyámat. Ekkor szembesültem tudatosan először avval, hogy az életünk a környezetünk számára bizton végesnek mondható.
Tudatosan vagy sem, újra kerestem a magyarázatokat az életünk különböző momentumaira.Kapóra jött ez a mű, amely az életünk átalakulását elősegítő felismerések kéziratáról szól.
A napokban újra a kezembe akadt és gondoltam veletek is megosztom azokat a gondolatokat, amik akkor és ma is megragadták, megragadják a figyelmemet. Biztos jó néhány jógával töltött órámat is átfedi, de talán elnézitek, ha nem írok folyton az órán szerzett benyomásaimról.
Eltelt egy negyedév a 365 napból és éreget is bennem egyfajta összefoglalása ennek az időszaknak. Viszont olyan gyorsak és keszekuszák a történések bennem és körülöttem, hogy még nem tudom egybefüggő, átadható gondolatokká rendezni.
Remélem, a következő nyaralásunk a segítségemre lesz. Addig talán ti is találtok egy két érdekességet az alábbi könyvrészletekben.
"Az első felismerés azt jelenti, hogy újragondoljuk, milyen rejtélyek veszik körül életünket ezen a bolygón. Átéljük ezeket a titokzatos véletleneket, és ma még nem értjük ugyan őket, mégis tudjuk, hogy valóságosak. Ugyanazt érezzük újra, amit gyerekkorunkban: hogy az életnek van egy másik oldala, amelyet még föl kell fedeznünk; egy másik folyamat, amely a felszín alatt zajlik.
Ha egyszerre elég sokan érdeklődnek komolyan az iránt, mi történik az életünkkel, akkor meg fogjuk kapni a választ. Megnyilvánul a többi felismerés- egyik a másik után.
a papság minden erejével igyekszik elfojtani a Kézirat nyilvánosságra kerülését..............mert kikezdi a vallásuk alapjait.
a tapasztalataink igazolják a Kézirat szavait. Ha komolyan elgondolkodunk azon, mit is érzünk legbelül, hogy a történelemnek ebben a pillanatában merrefelé tart az életünk, fel fogjuk ismerni, hogy a Kézirat szavai logikusak: igaznak hangzanak.
...súlyosan veszélyeztetett gyerekekkel foglalkoztam. Azt hittem, tudom, hogyan lehet ezeket a gyerekeket átsegíteni a legnehezebb perióduson, a már-már megszállottságig fajuló, görcsös reakciókon, amelyek nem engedték őket előrehaladni az életben....
.......az emberek miként szakíthatnak a múltjukkal, továbbra is rejtély maradt számomra.
A második felismerés hozzásegít a közelmúlt történelmének helyes értelmezéséhez, és érthetőbbé teszi az átalakulást.
....a történelmet megfelelő módon kell szemlélni. .....sok évet töltöttem azzal, hogy rosszul tanulmányoztam és tanítottam a történelmet. Csak a civilizáció technikai fejlődésére koncentráltam, meg azokra a nagy emberekre, akik ezt a fejlődést elősegítették. De ami igazán fontos, az az egyes korokban uralkodó világkép: hogy mit éreztek, mit gondoltak az emberek. A történelemnek az lenne a dolga, hogy megértesse velünk életünk legtágabb összefüggéseit. A történelem nem csak a technika fejlődése: a történelem a gondolkodás fejlődése. Ha megértjük elődeink valóságképét, megtudhatjuk azt is, hogy mi miért úgy szemléljük a világot, ahogyan szemléljük és miként járulhatunk hozzá a további fejlődéshez.
.......a középkori világban az élet minden vonatkozását egy másik világból való fogalmakkal határozták meg. A valóság minden megnyilvánulása - a pusztító viharaktól vagy a földrengéstől kezdve a bőséges vagy a gyatra termésen át szeretteink haláláig- vagy Isten akarata, vagy az ördög gonoszságának műve. Az időjárás, a földtani erők, a gazdálkodás technikája, a betegségek nem játszanak szerepet..........Maga egyenlőre maradéktalanul hisz a papoknak; tudomásul veszi, hogy a világot kizárólag spirituális erők kormányozzák.
......ez a világkép összetöredezik. Először is: maga észrevesz bizonyos rendellenességeket a papok viselkedésében- például, hogy megszegik a tisztasági fogadalmukat, vagy fizettségért hajlandók szemet hunyni, ha a kormányzat emberei áthágják a Szentírásban foglalt törvényeket.
De ahogy összeomlott a középkori világszemlélet, megszünt vele együtt a biztonságérzet is.
Maga is kinézett volna erre a hatalmas, és ismeretlen világmindenségbe, és maga is azt mondta volna, amit a kor többi gondolkodója: hogy szükség van új közmegegyezésre, egy eszközrendszerre, amelynek segítségével módszeresen felderíthetjük új világunkat. A valóság feltérképezésének ezt az új módját tudományos módszernek nevezte volna.
Tudta, hogy nemrég vesztette el az Isten által kormányozott univerzumba vetett hitét, és emiatt az Istenbe vetett hitét is. De úgy érezte, a kezében van egy módszer; egy olyan folyamat, amely meg tudja teremteni a társadalmi közmegegyezést; amelynek segítségével megérthet mindent, ami körülveszi, beleértve Istent is, és beleértve az emberiség létezésének célját is ezen a bolygón.
Kiküldtük a felderítőket, hogy létezésünk teljes magyarázatával térjenek vissza, de a mindenség annyira összetett, hogy nem tudtak hamar visszaérni......Amíg a kérdéseinkre választ nem kapunk, valami mással voltunk kénytelenek foglalkozni.
Nos, mivel a felfedezőink még mindig nem határozták meg valódi spirituális helyzetünket, mivel továbbra is várakozni kell, hát helyezkedjük el addig is kényelmesen ebben az új világban. Eleget tudunk már róla ahhoz, hogy a hasznunkra fordítsuk, nosza, emeljük az életszínvonalat, s vele a biztonságérzetünket.
Azért dolgozunk, hogy kényelmesebb életkörülményeket teremtsünk, és ez lassanként önmagában elegendő magyarázattá vált. Közben pedig fokozatosan, módszeresen megfeledkeztünk az eredeti kérdésről. Arról, hogy miért is élünk voltaképpen.
Elhatároztuk, hogy kényelmesebb, kellemesebb életet teremtünk önmagunk és gyermekeink számára; ez a döntés röpke négyszáz év alatt olyan emberi világot hozott létre, amelyben az élet minden kényelme megvalósítható. Fölmerült azonban egy gond is: önnön kényelmünk megszállott hajszolása, a a természet leigázására tett, összpontosított erőfeszítések közben beszennyeztük, az összeomlás szélére juttattuk a bolygó természeti rendszerét.
....ez az emberiség fejlődésének szükségszerű és kikerülhetetlen fokozata volt.
Megvalósítottuk azt, amit elhatároztunk, és amikor ez bekövetkezett, elkezdtünk felocsúdni az eddigi cél üldözésének kábulatából.
Létrehoztuk az anyagi biztonság megteremtésének eszközeit, és most készen állunk, sőt kíváncsian várjuk, hogy kiderüljön: miért csináltuk ezt az egészet."
Folytatom.
Namaste
No comments:
Post a Comment