Hamarosan indulok a Balatonra. Gondoltam, hogy biztos ne legyen hiányérzetem, duplázok egy párat. Ezt nagyon szeretem, egészen más az első óra, mint a második. Tökéletesen be vagyok melegedve így sokkal több a sikerélményem a gyakorlatok során.
Még jógázásunk kezdetekor sokszor találkoztunk egy lánnyal, aki annyira messziről járt ide jógázni, ha eljött mindig dupla órán vett részt. Csodálattal néztem! Számomra hihetetlen volt, hogy ebből az órából rögtön lenyomjam a másodikat is. A kihívásnál is azt kifogásolta, miért nem lehet 15 nap alatt teljesíteni a 30 alkalmat. Régen nem találkoztunk, biztos más időbeosztásban jár, ha olvas minket, puszilom!
Szóval duplázgatok.
Közel lakunk a teremhez így sétálva megyünk és jövünk. Néha egyedül, néha társasággal. Van, hogy olyan jó beszélgetés kerekedik közöttünk, hogy megállunk egy italra vagy vacsira is.
A tegnapi nap szépen csendesen, mindenki magára figyelve sétálgatott haza így én is, de egyszer csak érezni kezdtem valami izomláz félét a lábamban, amit komolyan megosztottam a velünk együtt sétálgatókkal. Hatalmas kacagásba kezdtek és ezt mondták:
- Nohallod így 80 x-edik alkalom után csak így megjegyzed, hogy mintha egy kis izomláz félét éreznék a lábamba. Ezen nekem is nevetnem kellett.
Egy ideje nem is figyelek arra, hogy mennek a napok.(Ha nem lenne a blog komoly nehézséget jelentene megmondani, hol is tartok.)
Jövök, csinálom, élvezem vagy gyötrődöm és volt már olyan is, hogy az óra felén relaxáltam. Elmondhatom, nagyjából megtanultam kezelni a testemet. Már rég nem fordult elő, hogy meghúztam volna a nyakam, térdem, hátam, az órákról teljes komfortérzettel távozom. Átúsztam a Balaton is úgy, hogy az elmúlt egy évben talán kétszer jutottam le az uszodába és nem vagyok benne biztos, hogy abból is az egyik alkalmat nem dumáltam végig a szaunában - és nem lett izomlázam. Érthető hát, hogy furcsának találtam ezt az érzést, de a reakciók felnyitották a szemem.
Látható izommennyiségre tettem szert izomláz nélkül. Sok sportot kipróbáltam, de ezt egyikről sem tudnám elmondani.
Vajon milyen lesz megállni? Azt már elhatároztam, hogy végre néhány nap futok. Ha akkor sem lesz izomlázam........., majd kitalálom miként ünnepeljük!
Namaste
No comments:
Post a Comment