Egy könnyeden nagyszerű film, amely az alábbi monológgal kezdődik:
" Van egy barátnőm Debra, pszichológus. Egy nap felkérte Filadelfia város vezetősége, hogy tartson konzultációt egy csoport kambodzsai bevándorlónak. Menekülteknek, akik nemrég érkeztek a városba. Debrát megrémítette a feladat. A menekültek átélték a népirtást, éheztek, a családjukat a szemük láttára gyilkolták meg, éveket töltöttek táborokban, lélekvesztőkön menekültek nyugatra. Mit kezdjen ennyi szenvedéssel, hogyan segítsen nekik?
Sosem találják ki, hogy mivel akartak a menekültek Debrával, azaz egy pszichológussal beszélni. Olyanokról, hogy találkoztam a táborban egy fiúval, azt hittem szeret, de mikor más hajóba kerültünk összejött az unokanővéremmel. Azt állítja, hogy csak engem szeret és folyton hívogat, de összeházasodtak. Mit csináljak, még mindig őt szeretem?
Mind egyformák vagyunk.
Végre eljöttem egy bölcs, öreg gyógyítóhoz és miről akarok beszélni vele?
Az Istenhez való viszonyomról? Az éhező gyerekek megmentéséről? Nem. Csakis a magánéletemről."
A gyógyító tanácsa:
"Élj úgy mintha négy lábbal állnál a földön, mert akkor nem veszíted el önmagadat. Ugyanakkor ne az eszeddel lásd a világot magad körül. Próbáld meg a szíveddel látni és ha így teszel, megismered Istent.
Elvégre ezért vagy itt, nem?
Szevasz, tavasz magad maradsz! :)"
Életemnek a második olyan fázisába értem, mikor el kell döntenem merre legyen az "arccal előre".
"Arra tartunk, amerre nézünk!"- halljuk sokszor órán e bölcs és megfontolandó instrukciót egyik oktatónktól.
Próbálok sok irányba tekinteni és megfontoltan dönteni, ha valamerre el kell indulni.
Így jelenleg a jóga nekem egyfajta térkép az élet világában és jelzőtábla az útkereszteződésben.
Remélem, megtanulom értelmezni! :)
Rajta vagyok a projekten. Ismét két remek egyben gyötrelmes órán vagyok túl és már haladok a tevepózzal! :)
Namaste
No comments:
Post a Comment