Jógázgattunk, filmezgettünk, rendezgettük a dolgainkat, volt időnk néhány meghitt beszélgetésre, vacsorára és minden egyébre is. Szóval nem volt rossz döntés ez az egy hét itthon.
Majd a szabadság leteltével az eddig bevált rutin szerint próbáltunk nekirugaszkodni a mindennapoknak.
Már a második munkanapom lezárását követő jógán nem tudtam végigcsinálni a gyakorlatsort. Gondoltam- sebaj- volt ez már így. Hajnalra kiderült, hogy ez nem szimpla fáradtság, mert az éjszakát és a reggelt előrehajló ászanákban töltöttem a WC-n. Egy nap teljes elzárkózás az élettől! Megfordult a fejemben egy hosszabb kényszerpihenő a jógáról, de szerencsémre már a következő nap kutya bajom sem volt, olyannyira, hogy a délutáni órán, már szinte szárnyaltam. Írhatnám, hogy ezt is a remek edzettségi állapotomnak és a jógának köszönhetem, de aki ezt a vírust elkapta, az mindenki egy nap alatt meggyógyult. :)
Gyógyulgatásom ideje alatt megnéztem ezt a filmet:
Az egész film elgondolkodtató, de nekem a legcsattanósabb a vége.
" .........Afganisztán? Annak még nincs vége?
Hát még nincs. Az ország lakosságának fele 14 év alatti. Gondoljátok meg, hogy ez milyen veszélyes. Hazamennek és a családjuk halott. A falvaik porig égtek.
- Mi öltük meg azokat, akik ezt tették.
-De ők ezt nem tudják, mert nekik nem jár reggelente a New York Times. De még ha járna is, ez egy titok. Emlékszel? Folyton ezt csináljuk, odamegyünk, bőszen megváltjuk a világot és lelépünk. Mindig lelépünk, de a labda az pattog tovább......."
" Ez mind megtörtént, dicsőséges volt és megváltozott tőle a világ......és aztán elbasztuk a végjátékot!"
Most a blog írogatása közben a fiam ápolgatom. Ma sem voltam a teremben.Úgy tűnik, rajta is gyorsan átvonul a betegség, így reggel- ha fel tudok kelni-, már lemegyek. Hasznosak ezek a megállások, valahogy nagyobb rálátást ad az egyben lehúzott 96-8 óra jótékony hatásaira és persze az életszervezési hiányosságaimra is.
Érzem, hogy nem az órák száma igazán jelentős. A szélesebb értelmezésben használt jógában való fejlődéshez sokkal fontosabb a rendszeresség. Testi képességeim persze sokat fejlődtek a dupla órák hatására, de nem érzem, hogy ezzel bepótoltam volna (bepótolhatnám) a kihagyott órákat, napokat.
Nagyon érdekes volt a mérés során hideg teremben végigcsinálni a gyakorlatsort. Hosszútávon biztos itthon is érdemes lesz vele próbálkoznom, de sajnos nem érzek rá késztetést.
Egy kicsit elgondolkodtatott a facebookon írt párbeszéd az ásványi anyagok pótlásáról. Bár egészségesnek érzem magam, azért úgy döntöttem igénybe veszek ez ügyben egy szakembert és megnézetem a vérem.
Más hatással van rám a reggeli óra, mint az esti, ezért ha tehetem hétvégenként reggeli órát is meglátogatok.
Az elkövetkezendő időszakban egy kicsit az étkezésemen is változtatnom kell, mert átalakulás ide vagy oda még mindig nem fogytam, ami azért egy kicsit cél.
Namaste
No comments:
Post a Comment