64-65.Egészséges megszállottság

Tegnap bár a 17.30-as jógára készültem, csupán a szokott 20 órakor kezdődőre értem le. P. Kriszta tartotta. A gyakorlatok közben igyekeztem magamra figyelni, de kevéssé tudtam a pozitúrák pontos végrehajtására koncentrálni, inkább az előtörő gondolatok sokaságának engedtem teret. Nem volt eseménytelen ez a napom, főleg a délutánom.
Reggel örültem, hogy egy új bejegyzés született a blogon, napközben csodálatos perceket töltöttem a kicsikkel és délutántól próbáltam kibogozni a magam és barátnőm életének keszekuszaságát.

Jóga közben a Zoli által írt blogbejegyzés is újra előugrott a fejemben: 365nap 365 Bikram jóga.
Nem tudhatjuk hogyan reagál a testünk és lelkünk erre az életmódváltozásra, hányadik napon jelzi, elég. Akkor meg kell állni, mint, ahogy néha egyszerűen muszáj duplázni. ( Köszönöm Annajuli, hogy írtál erről! )
Év végén biztosan mérleget vonunk abban a kérdésben is, vajon az éves fejlődésünkhöz hány teremben töltött óra segített hozzá.
A blog életében viszont továbbra is az volna a cél, hogy  sok-sok napi sikertörténettel és a jóga kapcsán átélt életérzéssel teljen meg.
Persze, ha valaki 30-60 vagy akárhány napot szeretne csinálni és ehhez kell a mi biztatásunk is, mi készen állunk erre! :)


A Linda tette fel egyik óra után a következő kérdést a tevepóz kapcsán: Piszkáljalak egy kicsit?
Mert igen, néha kell az embernek egy kis lökés, hogy átbillenjen a holtponton. Nehéz viszont azt eltalálni egy oktatónak, edzőnek, és még a pedagógusoknak is, hogy kifelé vagy befelé billenti a gödörből az egyént a véleményével, megjegyzésével. Egyáltalán milyen típusú segítséget alkalmazzon.
Nagyon kell ismernünk a másikat, hogy tudjuk külső vagy belső inspirációkra van-e szüksége céljai megvalósításához? Egyáltalán meddig ragaszkodjunk céljaink megvalósításához vagy, biztassunk erre másokat?

Érdekes volt, hogy egyszer csak óra után is hasonló témára terelődött a szó különböző sportok és sportteljesítmények kapcsán. A beszélgetésünk tanulsága számomra egyelőre ez:
Törekedjünk önmagunk minél jobb megismerésére és ne féljünk módosítani  fizikai és szellemi célkitűzéseinket, ha az már az egészségünket veszélyezteti.

A mai nap séta közben többször fordult meg bennem a kérdés: Mi az alapvető célom?
Egyszer csak ez a kép tárult elém:

Igen!! Ez is célom. Szeretnék megélve ezt a kort, ilyen harmóniában sétáltni a párommal az utcán.

A 17.30-as órára megyek és remélem sokatokkal találkozom!

Namaste