Amint már írtam az életem eseményei a sok-sok bikram teremben eltöltött óra után erőteljes gyorsulásnak és tartalmi sűrűsödésnek indultak. Ez nem baj, csak egyre távolabb helyez attól a célomtól, hogy a 365 órát egy éven belül teljesítsem, ami persze nem egy tragédia.
Amikor elkezdtem a jógát egy sereg dologban állt a feje tetején az életem és bármennyire is akartam megoldást találni, egyszerűen felülírt minden megoldási lehetőségeket az élet. Most meg minden erőfeszítés, gondolkodás, tervezgetés nélkül szinte csak azt kell sakkozgatnom, hogy melyiket tegyem előbbre.
Persze teljesen abszurd, de azért nem mondom, hogy nem fordul meg a fejemben, hogy vajon az a sok egymás után végrehajtott óra is hozzásegített ahhoz, hogy egy kicsit más dimenzióba keveredett az életem?
Valahogy úgy érzem, most értettem meg, amit az életem kavalkádos időszakaiban mondtak érettebb barátaim: Nagy viharoknál meg kell várni, még elcsendesedik a víz, addig úgyis irányíthatatlan a hajó. Valóban!!!
Felfoghatom várakozásnak is azt az időszakot, míg nap mint nap jógáztam és feszegettem a határaimat ezen a téren. Nem volt hiábavaló! :)
Most, hogy rendeződnek a dolgaink és igazán csendesen, egyenletesen, és jó irányban szeli az élet vizét a vitorlásunk, úgy vágyom a jógázásra, mint a jógázás közben erre az állapotra.
Talán a következő határfeszegetésem ezt is elhozza számomra!
Namaste
No comments:
Post a Comment